Dohánypénz a felsőoktatásban

A dohánymarketing egyre szorultabb helyzetben van. Ahogy egyre világosabbak a dohányzás egészségügyi és társadalmi következményei, illetve ezek valódi költségei, lassan nem marad tér a dohányreklámok számára. A dohánygyárak persze nem adják fel.

---------- A pénznek nincsen szaga (?) ----------

„Szeptember 6-án került sor a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája Tatabánya, Béla király körtéri „B" épület Nagyelőadótermének ünnepélyes „BAT-nagyelőadóteremmé" avatására. A terem nevét magában foglaló táblát - Dr. Kandikó József rektor és Dr. Gaál Béla tudományos rektorhelyettes köszöntője után - Mészáros András, a British-American Tobacco Hungary kommunikációs igazgatója avatta fel, majd átadta a dohányzók számára kialakított dohányzó helyiséget, amelynek létesítésével a Főiskola egyrészt eleget tesz a törvényben előírtaknak, másrészt kulturált, kellemes környezetet biztosít a dohányzást választóknak" - adta hírül a 2006 szeptemberében a tatabányai főiskola honlapja.

Annak apropóján, hogy a Pécsi Tudományegyetem kiemelkedő oktatói - többek között az Általános Orvosi Kar professzoraként három orvos - korábban 500 ezer forintos „BAT [British-American Tobacco] professzori ösztöndíjakat" kaptak, az Egészségünkért a XXI. Században Alapítvány 2005. január 5-ös sajtóközleményében már felhívta a figyelmet a dohánycégek felsőoktatási intézmények részére nyújtott támogatásainak problematikusságára.

De hát miért is baj, ha a pécsi székhelyű dohánygyár bevételének egy részéből nagyobb összegekkel támogatja az egyébként is finanszírozási problémákkal küzdő felsőoktatást?

Kezdjük ott, hogy kevés non-profit szervezet, oktatási intézmény vagy épp kutatóintézet van olyan helyzetben, hogy visszautasítsa a támogatásokat - különösen igaz ez Közép-Kelet-Európára. Magyarországon például nemhogy az ilyen intézmények nem képesek rendesen (értsd: nehézségek nélkül) fenntartani önmagukat, de az állami támogatások is meglehetősen szűkösek. A dohányiparból nyert bevételek az államnak is fontosak, de messze nem annyira, mint azt a dohányipar igyekszik láttatni. Az ezredfordulón az állam összes adóbevételének mindössze 3%-a származott a dohányiparból.

Igaz, a dohánykészítmények legális termékek, a dohányipar pedig sok embernek nyújt megélhetési lehetőséget. Végül, a dohánygyárak végső soron még „társadalmilag felelősen" is viselkednek, amikor bevételük támogatásra szánt részét társadalmilag hasznos tevékenységekre fordítják, nem pedig a termékeik közvetlen promóciójára.

Tehát akkor miért is baj, ha egy főiskola pénzt fogad el dohánytröszttől, s ezt követően a cégről nevezi el előadótermét?

A dohánytermékek forgalmazását és tömeges fogyasztását klasszikusan az áraikkal összefüggő rendelkezéseken (jelesül az adóterhek növelésén), a hirdetések korlátozásán, a kiskorúaknak tilalmazott árusításon, illetőleg a közintézményekben és köztereken való használatuk visszaszorításán keresztül korlátozzák. Jellemző eszköz a klinikai támogatás, amelynek keretében az orvosokat arra buzdítják, hogy több egyéni szolgáltatást nyújtsanak a dohányzásról való leszokás érdekében. Ugyancsak gyakoriak a médiakampányok, amelyek a kulturális szokásokat igyekeznek többé-kevésbé direkt vagy indirekt módon befolyásolni, hogy általánosan elfogadottá tegyék a nem-dohányzást (illetve nem-elfogadottá a dohányzást).

Mivel világszerte egyre több ország ismeri fel a nagymértékű dohányzás valódi kockázatait, a dohánygyárak elé egyre több akadály hárul termékeik népszerűsítését, forgalmazását illetően. Ennek megfelelően új utakat, csatornákat keresnek: ezek közé tartoznak a dotációs technikák és mechanizmusok is. Ezek a dohányzás megelőzéséért dolgozó szervezetek figyelmét sem kerülik el, így a dohányipar jótékonykodása és szponzorációs tevékenysége egyre nagyobb és egyre kritikusabb figyelmet kap.

A dotáció elfogadásával a támogatott intézmények először is közvetlenül részesednek a termékeladás hasznából - ami például egy kórház esetén meglehetősen abszurd. A támogatottak emellett a dohánygyártók értékesítési lehetőségeit is elősegítik: az érintett cégek a figyelem középpontjába, iparáguk a politikai és kulturális élet főáramába kerül, pozitív tartalmakkal telítődik, gondolattársítás révén már-már „ártatlanságra" tesz szert.

Végső soron a cég hírneve, termékeinek ismertsége nő azzal, hogy a támogatott intézmény de facto válik az iparág szószólójává. Ha mégsem így történik, és hallgat - és ez a valódi csavar a dologban -, vagyis ha nem foglal állást a dohánykérdést illetően (akár lojalitásból, akár meggyőződésből), szintén ugyanott vagyunk. Több, kutatás szervezésével és finanszírozásával foglalkozó nemzetközi intézmény - például a National Cancer Institute of Canada, a National Heart Foundation of Australia vagy az Európai Rák Liga egyes tagszervezetei - elzárkóznak olyan kutatók támogatásától, akik dohányipari cégektől valaha is pénzt fogadtak el.

----------- Tilosban ----------

A Világbank 1999-es, a dohányzás visszaszorításának gazdasági vonatkozásairól készített beszámolója egy, 22 fejlett országban végzett tanulmányt idéz. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a dohánytermékek reklámozásának és a dohányipari szponzorálás tilalma egy átfogó dohányzásellenes program részeként 6%-al képes csökkenteni a cigarettafogyasztást. Ahhoz, hogy valóban hatékony legyen, a tilalomnak ki kell terjednie valamennyi médiumra, a dohányreklámozás közvetlen és közvetett formáira, illetve az egyes események dohányipar általi szponzorálására is.

E megállapítások alapján indította el az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1999-ben a Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény kidolgozását, amely iránymutatásul szolgál az aláíró országok számára a dohányzás okozta betegségek és halálesetek csökkentéséhez és a megfelelő szabályozási keret kialakításához. Ennek része a dohánytermékek reklámozásának és az ehhez kapcsolódó szponzorálásnak a szigorítása illetve tilalma.

A keretegyezményt Magyarország 2003. június 16-án írta alá, maga a hatálybalépés pedig a 40. tagország megerősítését követő 90. napon, azaz 2005. február 27-én történt meg. Az egyezmény fogalmai szerint a "dohányszponzorálás: bármilyen esemény, tevékenység vagy egyén számára nyújtott hozzájárulás, amelynek célja, hatása vagy valószínű hatása egy dohánytermék vagy a dohányfogyasztás közvetlen vagy közvetett népszerűsítése".

Hasonló rendelkezéseket találhatunk az Európai Parlament és a Tanács 2003/33/EK irányelvében (az ún. Dohányreklám Direktívában) is, amely a tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szól. Az ebben megjelenő szabályozási szándék fő célja azoknak a reklámtevékenységnek a visszaszorítása, amelyek a termékek promótálása révén magát a dohányzást népszerűsítik.

A magyar reklámjogi szabályozás 2002-től kezdve újfent ezt a szigorú szabályozási technikát követi: a dohánycégek számára felállított tilalmi lista igen hosszú: hogy mely körben nem végezhetnek marketing tevékenységet. A televízió által közvetített Forma 1-es versenyen például közvetlen hirdetési felületet kapnak az autókon és a versenypálya hirdetési tábláin szereplő reklám logók. Bár tekintettel arra, hogy az esemény komoly gazdasági bevételt jelent Magyarország számára, a gazdasági miniszter 2006-ban még átmeneti felmentést adhatott a törvényi tilalom alól. A heves tiltakozásoknak köszönhetően ez az átmeneti engedély azonban már nem aktuális, 2007-től a Forma1 új szponzorok után nézhet.

Bár a dohányipar fontos szerepet tölt be Magyarország gazdaságában (is), és további jelentős pénzügyi forrásokat biztosít a már fentebb említett iskolák, ösztöndíjak létrehozására, vagy akár a rendőrség, a tűzoltóság és egyéb alapvető szolgáltatások finanszírozására, a dohányipartól érkező támogatások etikai bökkenőit nem lehet megkerülni. Míg a sportrendezvények és a reklám kapcsolata kellően tisztázott, a dohányipari cégek egyetemek, kutatóintézetek és a civilszféra számára nyújtott támogatása sokkal kevésbé az. Azaz meghasonulás nélkül nem megy.

A „dohánypénz" kiiktatása nélkülözhetetlen egy hatékony dohányzás-megelőzési programhoz. Csak így volna lehetséges, hogy az intézményeket ne használják rejtett reklámcélokra, s hogy ne merüljön fel az elfogódottság vádja a kutatókkal szemben sem. Csak így lehet a dohányzást valóban ellenőrizni, és az általa okozott betegségektől, valamint az ezek által okozott egészségügyi többletkiadásoktól megszabadulni.

---------- Nulla tolerancia kontra nulla etika ----------

A BAT válasza
(2006. október)

Tisztelt Hölgyem!

Köszönjük hozzánk intézett kérdéseit, amelyekre az alábbi tájékoztatást adjuk:

A Modern Üzleti Tudományok Főiskolájával több éve folyó együttműködés keretében cégünk számos területen segíti a Főiskola munkáját. Cégünk - a gyakorlatiasabb oktatást elősegítendő- rendszeres üzleti, szakmai előadásokkal, konzultációkkal egészíti ki a magas színvonalú oktatást. Továbbá lehetőséget biztosítunk a Főiskola hallgatóinak és tanárainak ösztöndíjakra, illetve diploma munka konzultációra. Ennek az együttműködésnek egy további területe az anyagi támogatás, amelynek egy része nem címzett támogatásként, a Főiskola belátása szerint került felhasználásra a felújítás, fejlesztés során. A támogatás másik része pedig konkrét, - a hallgatók felkészülését közvetlenül segítő - műszaki eszköz vásárlása volt.

Hasonló együttműködést folytatunk a Pécsi Tudomány Egyetemmel és a Budapesti Corvinus Egyetemmel is.

A fenti tevékenységünket Humánpolitikai osztályunk végzi a humánerőforrás utánpótlást segítő programunk részeként.

Üdvözlettel:

Kiss Katalin
vállalati márka manager

Részlet a MÜTF válaszából
(2006.október)

Tisztelt Hölgyem!

(...) A főiskola döntési fórumai szakmai, erkölcsi és anyagi szempontok szerint döntenek a főiskolai támogatások, szponzorációk, mecenaturák elfogadásáról. Az értékelés során több kérdés, vélemény, javaslat kerül megvitatásra. Csak azok kerülnek elfogadásra, amelyek mindhárom szempontból - többségi vélemény alapján - vállalhatók.

Dr. Gaál Béla s. k.
tudományos rektorhelyettes

Magyarország a dohányszponzorációt illetően is napirenden van Brüsszelben - az ország többször kapott figyelmeztetést az utóbbi években, s Markosz Kyprianu egészségügyi biztos korábban egyenesen nulla toleranciát ígért.

A felsőoktatási intézmények dohányipari támogatására nem tér ki ugyan a Dohányreklám Direktíva, bennünk mégis komoly etikai aggályokat kelt az a tény, hogy a jövő generációja a dohányóriások szárnyai alatt nő fel.

A dohányipari szponzoráció etikai vonatkozásairól 2006 októberében megkérdeztük a Modern Üzleti Főiskola tudományos rektor helyettesét, Dr. Gaál Bélát is, aki elmondta, hogy a főiskola döntéshozói alapos mérlegelés után, szakmai és pénzügyi szempontokat is szem előtt tartva döntöttek a szponzorpénz elfogadása mellett. A főiskola tavaly év végén adott állásfoglalása (ld. alább) szerint a BAT anyagi támogatása nem aggályos etikai szempontok alapján sem.

A BAT Hungary részéről Kiss Katalin, vállalati márkamenedzser nyilatkozott. A BAT álláspontja szerint a szponzoráció a humánerőforrás utánpótlását segítő program része - hasonló együttműködésben állnak a budapesti Corvinus Egyetemmel és a Pécsi Tudomány Egyetemmel is. „Az együttműködés keretében cégünk - a gyakorlatiasabb oktatást elősegítendő - rendszeres üzleti, szakmai előadásokkal, konzultációkkal egészíti ki a magas színvonalú oktatást. Továbbá anyagi támogatást nyújt a Főiskolának, részben szabad felhasználásra (amelyet felújításokra fordítottak), részben - a hallgatók felkészülését közvetlenül segítő - műszaki eszköz vásárlására." - adta válaszul a kérdéseinkre. http://www.tudatosvasarlo.hu/article/index/606

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.