Az evés egyre inkább elszakadt attól az ősi állapottól, amikor főként az éhség csillapítására fogyasztottak táplálékot az emberek. Eredetileg szervezetünk képes volt arra, hogy táplálkozását a végzett munkához, a táplálék energiatartalmához igazítsa. Ez a képesség elveszni látszik: az étel egyre inkább örömszerzésre, az élvezetek tárházának növelésére szolgál.

A valóság a kettő között van. Természetesen az étkezés biológiai szükséglet, de mellette az örömforrások egyike is. Az éhségérzetet, az étvágyat sokan a gyomorhoz kötik, pedig az irányítás a központi idegrendszeré: a hipotalamuszban középen helyezkedik el a jóllakottság központja, és kétoldalt az éhségcentrumok. Ezen túl számtalan érzékszervünk segíti ezeket a folyamatokat: látás, szaglás, ízlelés. Egy szépen feldíszített, megfelelő színharmóniájú étel ösztönösen megindíthatja a nyálelválasztásunkat anélkül, hogy a falatot a szánkba vettük volna. Ha elmegyünk egy kenyérbolt mellett és megérezzük  a friss kenyér  illatát már annak látványa és  ízlelése nélkül is elindul az emésztőnedv termelésünk. A szépen terített asztal, a kellemes társaság nem tartozik közvetlenül az étel elkészítéséhez, recepttúrájához, mégis befolyásolja az étvágyat. Sőt ma már az emberek egy része érzelmi, szociális (család, munkahely) problémáira evéssel reagál. Vagyis eszünk, ha éhesek vagyunk, ha örülünk, ha bánatunk van, ha finom illatokat érzünk, ha szépen terített asztalon gusztusoson tálalt ételt látunk, ha üzleti ebéden, vacsorán vagyunk, ha kerti partyt rendezünk….

Hosszú az út…

Az életműködés fenntartásához energiára, illetve tápanyagokra, fehérjékre, zsírokra, szénhidrátokra, vitaminokra, ásványi anyagokra és vízre van szükség. Ha recept alapján főzünk, soha nem azt olvassuk, hogy végy két csipet fehérjét, 30 gramm szénhidrátot, keverj hozzá egy kis B vitamint, és a végén szórd meg C vitaminnal. Krumplit, tejet, petrezselymet veszünk, elkészítjük és megesszük. Részünkről be is fejeződött a táplálkozás, holott a szervezet számára csak most kezdődik az igazi munka. A táplálék a szervezet számára felhasználhatóvá az emésztés folyamata által válik. Az emésztés teszi alkalmassá a tápanyagokat a felszívódásra.

Mielőtt még lenyelnénk a falatot

A szájüregben a nyelv, a fogak és a nyálmirigyek vesznek részt az emésztésben.

A nyelv részt vesz a táplálékirányításában, továbbításában és az ízérzésben. A négy alapíz megállapítására szolgáló ízlelőbimbók a nyelv más-más területén helyezkednek el. Természetesen egy falat több ízérző receptort is ingerel és a különböző ízérzékelő receptorok ingerlésének aránya dönti el az érzett ízt, valamint befolyásolja még az illat, a hőmérséklet is. Legjobban 10-20 C°-fok között érezzük az anyagok ízét. Gondoljunk a melegen megcukrozott feketekávéra. Ugyanaz a kávé hidegen sokkal keserűbbnek tűnik.

A fogak feladata a táplálék rágása, aprítása. Minél jobban megrágjuk a falatot, annál inkább megkönnyítjük az emésztőrendszer munkáját: megfelelő időt biztosítunk az emésztőnedv termeléshez, illetve a falat felületének növelésével, azaz a rágással az emésztő enzimek könnyebben hozzáférnek a táplálékhoz. Többek között ezért is fontos, hogy ne habzsoljuk az ételt.

Korog a gyomor

A gyomor feladata igen összetett. Tápláléktároló, keverő, adagoló funkciója mellett fertőtlenítő, fehérje emésztő tulajdonságokkal is rendelkezik. A táplálék összetételétől függően 1-4 órát tartózkodik a gyomorban. Ezt követően az étel a vékonybélbe jut.

A vékonybél az emésztőrendszerünk kb. 5-6 méteres szakasza, ahol befejeződik az emésztés és végbemegy a felszívódás. A lebontott tápanyagok felszívódásához megfelelő nagyságú felületre van szükség. Ehhez a tevékenységhez a vékonybél 5-6 méteres szakasza nem lenne elegendő.  Ezért a redőzetek, bélbolyhok segítségével egy teniszpályánál is nagyobb felület áll rendelkezésre a felszívódáshoz.

Az emésztőrendszer utolsó kb. 1,5 méter hosszú szakasza a vastagbél, ahol véget ér a táplálék nagy utazása.

A fentiekből kiderült, minden ajánlásnak megvan a miértje. A szépen terített asztal és az étel látványa, a finom illatok már az evés előtt megindítják a nyálelválasztást, bizonyos enzimek termelődését. Így amikor az első falatot a szánkba vesszünk már felkészült az emésztőrendszerünk. Ha jól megrágjuk az ételt, lassan eszünk van idő a teltségérzet kialakulásához, vagyis az idegrendszer időben tud jelezni a szervezetnek, ha már elég. A helyes étkezéssel és étrenddel mi is nagyban segíthetjük szervezetünk „bonyolult” munkáját: az emésztést, és természetesen hozzájárulhatunk egészségünk megőrzéséhez.

www.gondola.hu